Urak,

- azt hallom, hogy többek sokat szenvednek a játék szünetében, esetenként
játék közben,  vagy akár a cégek cégénél az őket illető megjegyzésektől
- azt hallom, hogy gyakran - ha nem mindíg - ennek én is oka, kiváltója
vagyok
- azt hallom, hogy meg kell tanulnom visszafogni magam, hiszen számomra
ismeretlen, vagy nem cimboraként kezelt emberekkel tudok ésszel, savas
viccek nélkül beszélgetni
- azt hallom, hogy nem tudom, hogy hol a határ, nem tudom, hogy meddig
feszíthetem a húrt

- azt gondolom, hogy ha így van, sajnálom
- azt gondolom, hogy ha így van sajnálom
- azt gondolom, hogy ez nem az a hely, ahol olyan dolgokat tesz az ember,
amiket kell, hanem olyasmit, amit habitusától, kedvétől függően, de
elsősorban személyiségéből adódóan tenni szeretne
- azt gondolom, hogy számomra ez egy vicc csak, kár komolyan venni,
ráadásul minden rosszindulatot nélkülöz. Ennek okán én bár látok feszülő
húrokat, de nem hiszem, hogy kellene lenniük

Lehet, ha szembe jönnék magammal, és belém kötnék viccesen, akkor kinyomnám
a szememet.
De az is lehet, hogy én is viccelődnék magammal, és nagyon jó barátom
lennék.
Ja, és fentiek kombinációja is elképzelhető

A helyzet az, hogy én bírom amikor kikarikírozzuk a furcsa
tulajdonságaimat, vicces dolgaimat. Ezért bírom azt is, ha másét
karikírozhatom én ki.
Lehet, hogy a kettő nem áll arányban egymással, és ez okozza a problémát,
de akkor én szeretném ugyanannyiszor lelőni az Obi1-t ahányszor Ő lő le
engem, mert úgy igazságos.

Nem tagadom, vannak témák, amiket sosem szabad feszegetni, és sajnos
esetenként beleestem saját énközpontúságom hibájába, ez nem fordul elő
többet.

Azt sajnos nem tudom és nem is akarom megígérni, hogy ha valaki vicces,
adott mondatában butuska, esetleg hobbyszerencsétlen, netán
mindenkinekmegmondós, vagy randa a cipője, régen járt fodrásznál, buta
autóstáskája van telefontartóval, belesül a poénjába, határt nem ismerően
obszcén, bóbitája van, elríja a szögevet, szeptemberi műbőrpapucsban jár,
kockás az inge denagyontépőzárral (!!!!!!) , esetenként pattog a székén,
végnélküli történetet mesél stb. stb. stb.stb. akkor nem fogok rajta, és
remélhetőleg vele mosolyogni.

Ugyanis az nem én lennék.

chili