Fenti szösszenet a ma már Szlovén hegyek láncai között megbúvó Log Pod Mangartom illetve Strmec tanyavilágát összekötő barlangrendszer sejtelmesen homályba burkolózó mélyén már csak haloványan olvasható, bár a tudatlan utazó amúgy sem érthetné, hiszen ószlovén titkosírással ősgyermektintával íródott. Az ott élők azonban nem felejtik a „kacsajárású félyeti” legendáját, rettegésük a visszatérésétől örökké él.

Szépen cseperedett, mégis szüleit azzal lepte meg, hogy kamaszkoráig egyetlen árva szót sem szólt, viszont komoly hangsúlyt fektetett izmainak, és gyomra nagyságának növelésére. Első mondata, azonban megrengette családja világát, annál is inkább, hiszen senki nem számított rá. Történt ugyanis, hogy homokozólapátjával szitasütit készített éppen, amikor is egy kézigránát került a kezébe. Sokáig nézegette, majd azt gondolván, hogy semmi baj nem lehet belőle, eldobta. A gránát előszőr a barlang nem létező ajtajának peremén gellert kapva, felborítva a Panadoltól ( a család régi barátja) kapott albán kapakészletet, megpattant a homokozást árgusan figyelő játéktigrisen, majd Balu feje felé repült, s elhangzott a később szállóigévé vált szókapcsolat: Vazze, az Isten b…sza meg, vagy nem is, az Isten megb….ssza! Majd a gránát Balu fején robbant.

Ettől a pillanattól kezdve, közelebbi kapcsolatba került a fegyverekkel, amivel lőni lehettett lőtt, amit el lehetett dobni, azt eldobta. Ekkoriban már érezhető volt a távolság iránti vágya, akárhová is ment sosem talált haza. A család ebben az időben szerződtette a csiroki indiánokat, akik ha megtalálták (ritkán volt rá példa) visszavitték a kiindulási pontra, de egyetlen pillanatnyi figyelmetlenség elég volt hozzá, hogy csak napok múltán kerüljön ismét elő, akkor is véletlenül.

Egy ilyen alkalommal talált rá Log Pod Mangartom településére, ahonnan évekig nem találta meg a visszafelé vezető ösvényt, ezért folyamatosan a házak körül keringett, a frászt hozva minden lakóra akkor már torzonborz külsejével, szótlan magányával, álandó lövöldözésével, bumerángszerű gránátdobálásával.